“Kedves Szabolcs!
Kaptam Öntől egy elemzést, 6-os vagyok. Ezzel teljesen egyetértek. Ön azt ìrta, hogy kritizálnak az emberek, és én ezt magamra veszem. Ezzel is egyet értek. Főképp emiatt csökken az önbizalmam. Csak az a kérdésem, hogyha ezek az emberek, akik kritizálnak a családom, akkor hogyan tartsam őket magamtól távol? A szüleimhez például naponta járok, mert a segítségemre szorulnak. A párom családjával meg szinte együtt élek. Most lett volna lehetőségem változtatni, de egy halálesettel ez is meghiúsult. Munkanélküli vagyok, itthon depizem, a társaság adna nekem kis lökést. Sajnos viszont olyan kis faluban lakom, ahol nincs munka. Dolgozni szeretnék valamit kezdeni magammal. Tudom, hogy ehhez össze kell szednem magam. Ehhez szeretnék segítséget kérni! Hogyan legyen elég erőm és önbizalmam az első lépésekhez, amik meghoznák az erőt és önbizalmat? Kérem, válaszoljon nekem!
Előre is köszönöm! Hollóné Bak Beáta”
Kedves Beáta!
Az első lépések, amelyen könnyűnek hangzanak, valójában nehezek is lehetnek. De mindenképpen meg kell lépni őket, és azt gondolom a levele alapján, hogy ezt Ön meg is tudja tenni, hiszen már fel is mérte és tudja, hogy meg kell oldania egy élethelyzetet. Korlátokat épített maga köré, és ezek mára elég magasak lettek ahhoz, hogy nehéz legyen a lebontásuk.
Az első legfontosabb korlát, amit épített, hogy a kritikai észrevételeket, amelyeket megfogalmaznak Önnel szemben, azokat – nézze el nekem, hogy ezt érzem – mindennemű kritika, és vizsgálat, és átgondolás nélkül elfogadja, és magára engedi. De miért? Miért nem vizsgálja meg egyszer tüzetesebben azokat a családi kritikákat? Biztosra lehet venni, hogy ki fog derülni, hogy a felvetések, azok a bizonyos kritikák, amelyeket kap, nem is Önnek és nem is Önről szólnak. Kérem, még akkor is, ha esetleg ez nehézséget okoz, nézze meg, ki mondja és miért azt a kritikát, és a kritika jogos-e. Aki mondja, Ő meg is valósítja a saját életében azt, amit kritizál? Szerintem nem.
Ön az elmúlt években magára öltötte a „boxzsák” rendkívül hálátlan szerepét. Csak „ütik” és nem üt vissza. Persze nem azt mondom, hogy ha egy idős ember, az édesanyja vagy az édesapja kritizálja, akkor szóljon vissza, legyen tiszteletlen, vagy álljon ellen. Egyszerűen csak nézzen a dolgok mögé. A szülei vagy a család részéről jövő negatív vélemény gyakran nem is Önnek szól, hanem arról szól, aki mondja, és ahogyan, amilyen hangnemben és amilyen stílusban mondja. A stílus maga az ember. De amit mondanak, az nem Ön, az nem Önre jellemző. Ezzel azt gondolom meg is válaszoltam azt, hogy hogyan kell távol tartania magát a negatív kritikáktól, úgy, hogy a lelkiismerete ne sérüljön. Ez azt jelenti, hogy egy-egy erősebb Önnek címzett kritika, sokkal inkább szól a nagyothalló készülékben kifogyott elemnek, egy napot csúszó nyugdíjnak, egy meghúzódott ízületnek, egy jelentősebb összegért kiváltott gyógyszerkupacnak, egy halálesetnek, amely közeli embert érintett, vagy a szomszéd gyerekek hangos játszadozásának.
Semmiképpen nem Önnek. Ön csak összeszedegeti ezeket a kritikákat és van olyan jóember, hogy magára veszi és ahelyett, hogy elengedné a füle mellett a helytelen indulatból Önnek kiosztott kritikát, ami mondom még egyszer nem az Öné. Ön csak segít vinni azt a terhet. Ami a kritika mélyén meghúzódik, jellemzően a kritizáló saját élete és Önbizalma.
Elgondolkozott már azon, hogy Önnek azért nincs Önbizalma, mert elveszik? De ki veszi el? Csak Önmaga tudja Önmagától elvenni. Más nem. Mások csak beszélnek Önhöz, mondják, oktatják, utasítják, parancsolgatnak, „szónokolnak” és Ön ezt az inget, ami nem is az Öné magára veszi. És gondolkodás nélkül hordja. Ne tegye!
A munkanélküli állapot nagyon nehéz. A szakkönyvek többsége ismeri a „munkanélküliség” okozta stresszt, illetve depressziót. A pénzügyi források elapadása, a tartalékok felélése és az ebből fakadó stresszt komolyan kell venni. Legyőzni csak tervszerűen és nagy odafigyeléssel lehet. Elfoglaltságot kell találni. Bármilyet. Ez lehet a kitörési pont. Ha csinál valamit, akkor nem agyal, nem töpreng, nem depizik, sőt, ha szerencséje van, akkor tud gondolkozni is munka közben saját magán. Olvasni is javasolt a témakörben, mert ezen a fórumon nagyon szűkösek a lehetőségek a gyors javulásra – bármennyire is szeretném, hogy most rögvest megoldódjon a helyzete. Lévén, amit ír nem egyedi eset – még velem is előfordult egy két momentum a levelében –. így sok módszer áll rendelkezésre a megoldásra. Olvassa el ezeket és válasszon. Innentől csak fölfelé vezet az út.
A megoldásra leggyakoribb és talán legrégebbi módszer tehát, hogy a problémáját nem tűnteti fel a sajátjának. Máris egy közösség tagja lesz, tehát nem lesz egyedül és együtt lesz azokkal, akik szeretnék megoldani az életük ugyan ilyen kérdéseit. Ez a közösség, még ha nem is találkozik velük minden nap, sokat fog segíteni. Kérdezze meg bizonyos helyzetekben magától: – Mit csinálna a helyemben most egy olyan valaki, akinek van Önbizalma?! Tegye azt. Meglátja, elég hamar megérkezik az Ön irányába a megbecsülés és a tisztelet, ami csak növeli majd az Önbizalmát.
Én bízom Önben!
Üdvözlettel
Szabolcs
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: