“Kedves Szabolcs
Így 50,felé, egy sikertelen házasság után, van időm még harcolnom az önbizalomért?? Erre tettem fel az életem, szép lányaim vannak okosak intelligensek. Csak ők legyenek már az életemben vagy engedjek közelebb hozzám olyan férfit, aki talán hozhatna boldogságot az életembe, a családi boldogságon kívül. Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszodat. Üdvözlettel Alexa.”
Kedves Alexa!
Ön fiatal. És lehet, most kezdődik valami, amit úgy hívnak másodvirágzás. Ugyanolyan nem lesz, mint az első, mint az a 20 évvel ezelőtti, hiszen megváltozott sok körülmény. Ez azért nagyon fontos, mert a világban valamilyen rejtélyes szorongás azt erőlteti, hogy a fiatalság elmúlik és akkor már csak öregség van, meg leszálló ág, meg unalom… Badarság! Ez egészen egyszerűen nem igaz. Valljuk be, a mi időnk már egészen más, mint akár a szüleinké. Ez alatt azt értem ezen a ponton, hogy egy mai negyvenhez közeli nő egészen másként élheti meg saját magát, mint például 30 évvel ezelőtt. Igenis van értelme – ahogy ön fogalmaz – harcolni az Önbizalomért, azaz Önmaga személyiségéért, a boldogságáért. Hiszen az ott van, csak még nem látja.
30 évvel ezelőtt a célja a gyermekvállalás volt, és az, hogy egy családban felnevelje őket. Ez sikerült. Még akkor is, ha nem így érzi. Biztos vagyok benne, hogy mindent megtett, és a lehetőségeihez képest hozta a maximumot. Ebben élt, ebben pörgött.
Most kicsit csend lett… Ez a csend lett furcsa és kérem, ezt ne olyan szavakkal azonosítsa, hogy „elmúlás”, „vég”, „öregség”, „alkony”. Kicsit ezt érzem ki az írásából.
Fogalmazza át magát. Ennek a legjobb módja, ha más kifejezéseket kezd el használni magára. Sikertelen? Miért? Miért Ön a sikertelen? De azt hiszem ezt nem érdemes firtatni.
Különösen azért nem, mert ami most jön az életében az még nem volt. A nagybetűs jó következik, hiszen szabad! A szabadság bármilyen környezetben is van leírva, általában egy tiszta és felemelő érzés, ahol van tér, van levegő, van világos. Valami olyan ez a fogalom, amiből rengeteg út vezet olyan irányokba, amit igenis érdemes felfedezni. Amíg a családjában élt, nem volt ilyen szabad, hiszen a gyereknevelés alázattal vállalt áldozatát hozta meg! Az eredmény az intelligens lányok… Az hogy a gyerekek apjával eltávolodtak egymástól, az… hát… van ilyen! Nem egyedi az esete és nem hiszem, hogy emiatt szorongania kellene.
Szerintem nem volt sikertelen a házassága. Miért? Mert a sikertelenségről majd akkor beszélhetünk, ha a következő kapcsolatában nem tudja kamatoztatni a tapasztalatait, amit már megszerzett a házasságában. Akkor sikertelen lesz. Az baj.
De kamatoztatni kell az együttélés tapasztalatait és meg kell vizsgálni, hogy mi történt. Ezen bármilyen fájdalmas is, végig kell menni. Tehát az esetleg elkövetett hibákat, nem szabad még egyszer elkövetni.
Ha ez a szabadságba vetett hit megerősödik, akkor örömmel jelenthetem, hogy remek élet van a negyvenes évek második felében.
Abban az életben, ami Önre vár, már sokkal több minden van, mint abban, ami eddig volt. De talán helyesebb, ha azt jelentjük ki: más. Más, hiszen csak Önmagával kell számoljon. Kezdjen el magához közeledni. Próbálja meg magát, méresse meg magát maga előtt – ne külső viszonyrendszerekhez viszonyítson. Nincs senki és semmi. Csak Önmaga van és Önmaga most a legfontosabb. Az hogy mit is szeretne. És kérem, nézze el nekem, én azt érzem, hogy a kérdése, amit nem is nekem, hanem magának tett fel, az költői. Tudja a választ és menne. Indulna.
És, hogy a kérdésére is válaszoljak, hogy engedjen-e közel magához egy férfit? Kötelező. Miért is ne tenné? Mi az, ami megakadályozza? Vagy ki? Senki. Önmaga ellensége pedig ne legyen! Kizárt, hogy ne legyen egy kellemes 50-es Úr, aki csak arra vár, amit Ön tud nyújtani. Kinek nincs szüksége egy jókedvű független „gyermekakarástól” már mentes Nőre? Na, ugye!
Hajrá! 🙂
Szabolcs
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: