Kedvese lezáratlan múltja okoz Önnek fájdalmat?

A szerelmi bánatok, fájdalmak és önmagunk ostorozása sajnos nem korfüggő: ugyan úgy eléri a fiatal, életük küszöbén állókat, mint a “tapasztalt veteránokat”. Az önbizalom hiánya mindenhol felüti a fejét, ahol csak egy kicsit teret engednek neki.

“Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e Önnek, de végül szükségét éreztem annak, hogy levélben valamilyen tanácsot kaphassak, hogyan tovább. 19 éves vagyok, de már rengeteg csalódás van a hátam mögött. Eddig mindegyikből kilábaltam valahogy, de ami most történt, eléggé lesújtott. Úgy éreztem, megtaláltam azt a valakit, aki mellett boldog lehetek végre. Odafigyelt rám, sok közös program, érdeklődött irántam, kedveskedett mindennel, amivel csak lehetett. Közös terveket szövögetett, ezért volt más a szememben. Nem régóta ismerem, sok randevúnk volt már, de még nem voltunk kapcsolatban, közösen megbeszéltük, hogy nem szeretnénk sietni, tekintettel arra, hogy mindkettőnk eléggé pórul járt kapcsolatok terén. Én voltam neki az Angyal, a tökéletes – addig a szerdáig, amikor is azt mondta, besokallt, elege lett, nem volt jó, hogy benne van a hiba, mert nem tudja lezárni a múltját. Nem hiszek neki, üres magyarázatok, magamban keresem a hibát, tudom, hogy nem szabad, de nem tudok mit tenni, mert hiányzik nekem, hiányzik az, amit nyújtott, és nem értem őt, hogy mi változtatta hirtelen meg az álláspontját. Lehet, hogy nem kellett volna írnom, de úgy vélem, Öntől kaphatok valami jó tanácsot, hogy ismét erőre kapjak lelkileg.”

19 évesen rengeteg csalódással élni bizony nem lehet könnyű, hiszen ez a korszak az, amely még kapcsolati szempontból talán közelebb van a kamasz szerelemhez, mint a „holtomiglan-holtodiglan” kapcsolatokhoz. Az az érzésem, hogy nagyon-nagyon, talán kicsit túl nagyon is akar tartozni valakihez. Hiszen, ha „rengeteg csalódásból” kellett „kilábalnia valahogy”, akkor azt sugallja felém, hogy a kapcsolataiba nagyon hamar bevonódik és talán még egy kicsit többet is belelát, mint amennyi benne van. Ez persze nem baj. Csak akkor lesz az, ha az érdekek nem találkoznak, mint a legutóbbi esetben, amikor megjelenik egy olyan érzés, ami nagyon fáj. Amikor egy hölgy azt érzi, hogy „megtalálta azt a valakit, aki mellett boldog lehet végre” akkor az az érzésem, hogy elkezdi megismerni magát. Mit jelent ez? Hogy 19 évesen elkezdte valamiben komfortosan érezni magát és azt gondolta odaért. Rengeteg csalódás után, egészen egyszerűen besétált a célba. Rendben lett.

Alapvetően optimista vagyok. Nagyon-nagyon hiszek abban, hogy sok-sok önuralommal, befelé figyeléssel, nagyon nagy eredményeket érhet el mindenki saját magán. Azaz, olyan életet kezdhet élni, amilyet akar. Ennek vannak szabályai. A szabályt erősíti a kivétel. Ez azt jelenti pontosan, hogy a kivétel az az 1 és a szabály az pedig a 999. Namost, ha 999 „szabályt” az az 1 üt agyon. De az az egy, nagyon sok. Több mint a 999. Miért írom ezt?

Mert az Ön 19 évessége bár odaérhetett volna arra az 1 szerelemre, de most nem ért oda, és biztosan nem véglegesen, szóval most becsusszant a 999-ek közé…

Tapasztalat…

Így hívják, bár fáj a lelke az embernek… Mégsem fájdalom. Tapasztalat. És arra szolgál, hogy egyszer csak a szabályokból előjöjjön a kivétel.

A kivételek akkor jönnek el, ha a tapasztalat elég. Tahát nehogy félre értsen, nem sok tapasztalatot kívánok Önnek, hanem elegendőt. Mert, ahogy látom, ha valaki Angyalkájává vált és aztán egyszer csak eltávolodik az Angyalkától, akkor nem Önben van a hiba – pestiesen úgy mondják, hogy a hiba nem az Ön készülékedben van! Sőt. A „hálózat” a hibás. A pasik furcsa hálózata. Bizton állíthatom, hogy attól a fiútól nem kaphatta volna meg azt, amit szeretett volna. Miért? Mert Ön még máshogyan gondolkozik, és már most többet jobbat lenne képes adni egy férfinak, de nem egy pasinak. Higgye el, mint férfiember mondom, fiatal koromban én is voltam így. Az őrület egy válfaja, mikor a pasik, mennek, és akarnak, és hódítanak, és szépeket mondanak, és terveznek, és latolgatnak, és becéznek , és Angyalkáznak – egyszóval hazudoznak. Miért? Nyílván csak és kizárólag szexuális vágyaik miatt. Azért van ez, mert az a világ, amelyikben élünk – és tisztelet a kivételeknek – valahogy erre rendezkedett be. Ez az általános. Ez a standard. Nem lehet rajta csodálkozni. Elítélni lehet, ellen véleményt mondani lehet, sőt kell is. De ettől még az a pasi, pasi marad, mert a világ másik fele – azaz a hímek csoportja – ha a fene fenét eszik is, akkor is a saját szemüvegén keresztül látja majd a Nőket, azaz Önt.

A saját szemüveget látnia kell. Valami múlt lezárása nem jött össze. Van ilyen. El kell fogadni.

Viszont az, amit átél – kérem, higgye el nekem – csak és kizárólag a javára válik az említett tapasztalás miatt. Hova fog kilyukadni a tapasztalatával? Hát oda, hogy ezek az érzések, amelyek kavarognak Önben, letisztulnak és a következő pasit már másként fogja látni. Jobban, élesebben. Nem jól és nem élesen, hanem mint írom jobban és élesebben. Jól és élesen csak a kivételt fogja látni, az egyetlent, aki kilóg majd a szabályból.

Végezetül még valami. A következő ismeretségénél ne indítson bizalmatlansággal. Mire gondolok? Nem szerencsés az előző csalódásokat azonnal az udvarló nyakába varrni. „Rengeteg csalódásom volt” úgy hangzik a pasik fejében: „kösd föl a gatyád és ne merészelj olyat tenni, amit én nem szeretnék…” ! Ennek nagyon-nagyon nehéz megfelelni. Miért? Mert a világ másik fele – a pasik – sajátosan a pasiságukból fakadó elvárásokkal érkeznek meg a kapcsolatba. Ezt kell összehozni. A „nem akarok csalódni” felszólítás, indítást csak és kizárólag az egyetlen, a kivétel érti és értheti. Mert Ő annyira biztos az Önfelé érzett szerelemben, hogy persze, hogy nem fog csalódást okozni….

Hogy Ő hol található? Valahol. Dolgozni kell rajta. Fejlessze magát és közben lehet keresni, és meg is lehet találni. Valahol a már említett „elég tapasztalat” környékén van, és onnan fogja tudni, hogy Ő az, hogy a beszélgetésükben az „igenek” száma majdnem 100%-lesz. Ajánlom figyelmébe a könyvemet, mely segíthet stabilabb lábakon állni – http://noionbizalom.com/

Legyen Önbizalma, hogy meg tudja csinálni.